„Minden kezdetben varázslat lakozik. (H. Hesse)

Egy majdnem két hónapig tartó intenzív önismereti folyamaton vagyok túl, miután az Omniverzum 21 lépéses önismereti tréningje egyszer csak szembejött velem, majd megismerkedtünk és egy fél-tavasznyi időre napi kapcsolatba kerültünk. A legjobbkor találkoztunk, és most már tudom, hogy nem véletlenül.

A belső kíváncsiság, az önmagammal szembeni tudásvágy és fejlődési igény voltak az úton a legfőbb inspiráló faktoraim, hogy még több darab kerülhessen a helyére a „Ki vagyok én?” puzzle játékban. Fontosnak tartottam, hogy a saját „bőrömön” tapasztaljam meg a tréning hatásait, eredményeit, hisz csak így tudom azt hitelesen közvetíteni. Szóval belevágtam.

Két naponta kaptam a feladatokat, amelyek hol teljes csendre, hol szellemi aktivitásra, vagy épp a legmélyebb énemből fakadó kreativitásra hívtak.

Megdolgoztam közben az önmagam jobb változatát, újra átélhettem a belső gyermeki énemet, számot vetettem az életterületeim jelenlegi helyzetével és céljaimmal. Nagy élményt jelentett a természettel való összekapcsolódás és a tudatos jelenlét erősítése, friss erőt adott a külső és belső tereim megtisztítása, valamint a halogatás-elodázás legyőzése.

A legnagyszerűbb felismeréseket számomra a művészetterápiás feladatok adták, amikor alkottam. Egy képet, egy rajzot, egy montázst vagy épp egy mandalát. A zömével a tudattalan világomból érkező színek, formák realizálódása, az alkotás élménye, a jobb agyfélteke diadala a kreativitás előtörésében új dimenziót mutatott meg saját magamról. És bár óckodtam eleinte ezektől a feladatoktól („én meg a rajzolás, pláne a festés!), de nagyon hatásos és izgalmas technikát, módszert kaptam.

Rengeteget jegyzeteltem, leírtam mindent, ami kikívánkozott egy-egy feladat kapcsán ott és akkor belőlem. És mindeközben, folyamatosan gyűjtöttem, gyűjtöttem azokat a dolgokat, amiért hálás lehetek.

A napok előrehaladtával mind jobban és jobban átjárt a teljesség érzése, hogy mennyi mindenem van, aminek meglétéért csak hálát tudok adni:

– van egy jól működő és engem tápláló fizikai testem, amelynek működésére vigyáznom kell

– vannak nagyszerű belső értékeim, érzéseim, amiktől gazdagnak érzem magam

– van egy bennem lévő és állandóan fejlődni vágyó tudás,

– van lelkem, amihez egyre jobban tudok már kapcsolódni,

– és vannak körülöttem támogató emberek és egy inspiráló környezet.

Nem volt könnyű ezt a kb. 50 napos felfedező utat bejárni. Nem volt könnyű ilyen mélységekben foglalkozni saját magammal, őszintén szembenézni a mélyen bennem rejlő tulajdonságokkal, és megerősíteni vagy épp megdolgozni azokat. De a kitartás mint mindig, most is meghozta az eredményét, hisz a megélt tapasztalatok, az új felismerések már mind az enyémek, és általuk (ha csak pillanatokra is) elnyerhettem a föcimben ígért varázslatot.”

„Megpróbálom pár mondatban összegezni, a tréning tapasztalatait.
A tréning, elsősorban számomra megmutatta, hogy az, apró – jelentéktelennek- tűnő dolgokra, eseményekre a mindennapokban is mennyire fontos az odafigyelés – az észrevenni !!
Figyelni a másikra, a környezetemre -a tudatos jelenlét- az én idő fontosságára világított rá!
A napi feladat során a hálát adni volt számomra új, érdekes, először nem gondoltam volna,igenis lesz minden nap új és újabb dolog amiért hálás lehetek, de sikerült.
Elhatároztam, hogy türelmesebb leszek a környezetemben élőkhöz is, nem csak a szeretteimhez,
Ami még számomra nehezebben megy az alázatosság,– ezt fogom gyakorolni.
Örömmel vettem részt a kurzuson, köszönöm!!”